Egy péntek reggel…
Erdekesen indulnak ujabban a reggeljeink. A szakaszos alvasoktol elég kialvatlanul, sokszor nyügösen, morcosan, de néha sok nevetéssel indul a napunk. (lehet már csak kinunkban röhögünk?) Péntek reggel, Armin ismét jol sikerült éjszakája utan történt ez a kis sztori. A 3 orájat ismét nem aludta meg a kicsi, igy 7 ora helyett mar 6-kor fennt volt, es nyekergett. Persze én egyböl elkezdtem futkozni mint pok a falon, hogy gyorsan megteáztatom es talan vissza alszik még egy orácskát, de szomoruan vettem észre hogy bizony a tea kifogyott az üvegéböl az éjszaka, több pedig nem volt keszitve. Na több se kellett, gyorsan ki a konyhara, megcsinaltam a teat pillanatok alatt,közbe berobogtam a gyerekert hogy ne zavarja föl a Gergöt, es gyerekkel a honom alatt probaltam tovabb kesziteni a teát. Majd mire rájöttem hogy ez igy nem fog menni, szoltam a Gergönek hogy meg kéne hüteni a teát mert frisset föztem stb… Ö ugy kipattant mintha puskábol lötték volna ki, es morcos ábrázattal kiviharzott a konyhára, én persze utána az Arminnal 
Elökapta a fagyasztobol a jeges küblit,eresztett hozzá vizet, és a pohár teát ami tüzforro volt, beleállitotta a jégbe, s mint aki jol végezte dolgát, visszaviharzott a szobába es be az ágyba En vátrtam, vártam egy darabig, de tudtam hogy ebben a formában nem fog egyhamar kihülni az a tea, ezért bementem hozzá, es megkertem hogy fogja meg az Armint, mert meg kell hüteni azt a teat. Aztan két poharas, hideg folyovizes technikával en gyorsam meghütöttem azt a fránya teát ,besiettem vele a szobaba, es mar itattam is a kis pöcsöst, mert tenyleg szomjas volt, es nyavajgott. Ott tespedtünk egymassal szemben a franciaágyon, mire a Gergö olyan kis szolidan megszolalt, hogy “Maci, mi lenne ha ma cserélnénk, én megitatom az Angiet, te meg leviszed az Armint sétalni” 😀 Ez annyira teccet, es igen jot röhögtünk reggel korán, mondtam is a Gergönek, mennyire masképp indul igy egy nap, hogy röhögünk, mintha duzzogva egymast kostolgatnánk.
Atadtam neki Armint, öltöztem es már szaladtam is lefelé az Angievel setalni. Megmondom öszinten, a mi kis reggeli, álmos, kotyagos sétáink az Angikével nagyon hiányoztak, mert szerettem vele kovalyogni, még reggel is, nekem soha nem volt ez teher, hogy le kell mennem vele reggel- este stb. Jol esett vele ujra sétalni, mint minden reggel ahogy mi szoktunk, nézett vissza rám mindig, es lattam rajta, hogy ö is jol erzi magat. De miota Arminnal itthon vagyunk, ezek a reggeli setak nekünk elmaradtak, a Gergö az aki viszi minden reggel hösiesen, ezzel is leakasztva rolam egy terhet, es ugye nekem most mas teendöim vannak reggel.
Did you enjoy this post? Why not leave a comment below and continue the conversation, or subscribe to my feed and get articles like this delivered automatically to your feed reader.
Aranyosak vagytok!
Maradjatok ilyenek!
Zsuzsának és nekem, a boldogságot a sok közös röhögés adta. Nem kell mindig a görcsökkel foglalkozni, ez a nagy titok.
Puszika
Jóska