Egy péntek reggel…
Erdekesen indulnak ujabban a reggeljeink. A szakaszos alvasoktol elég kialvatlanul, sokszor nyügösen, morcosan, de néha sok nevetéssel indul a napunk. (lehet már csak kinunkban röhögünk?) Péntek reggel, Armin ismét jol sikerült éjszakája utan történt ez a kis sztori. A 3 orájat ismét nem aludta meg a kicsi, igy 7 ora helyett mar 6-kor fennt volt, es nyekergett. Persze én egyböl elkezdtem futkozni mint pok a falon, hogy gyorsan megteáztatom es talan vissza alszik még egy orácskát, de szomoruan vettem észre hogy bizony a tea kifogyott az üvegéböl az éjszaka, több pedig nem volt keszitve. Na több se kellett, gyorsan ki a konyhara, megcsinaltam a teat pillanatok alatt,közbe berobogtam a gyerekert hogy ne zavarja föl a Gergöt, es gyerekkel a honom alatt probaltam tovabb kesziteni a teát. Majd mire rájöttem hogy ez igy nem fog menni, szoltam a Gergönek hogy meg kéne hüteni a teát mert frisset föztem stb… Ö ugy kipattant mintha puskábol lötték volna ki, es morcos ábrázattal kiviharzott a konyhára, én persze utána az Arminnal 
Elökapta a fagyasztobol a jeges küblit,eresztett hozzá vizet, és a pohár teát ami tüzforro volt, beleállitotta a jégbe, s mint aki jol végezte dolgát, visszaviharzott a szobába es be az ágyba En vátrtam, vártam egy darabig, de tudtam hogy ebben a formában nem fog egyhamar kihülni az a tea, ezért bementem hozzá, es megkertem hogy fogja meg az Armint, mert meg kell hüteni azt a teat. Aztan két poharas, hideg folyovizes technikával en gyorsam meghütöttem azt a fránya teát ,besiettem vele a szobaba, es mar itattam is a kis pöcsöst, mert tenyleg szomjas volt, es nyavajgott. Ott tespedtünk egymassal szemben a franciaágyon, mire a Gergö olyan kis szolidan megszolalt, hogy “Maci, mi lenne ha ma cserélnénk, én megitatom az Angiet, te meg leviszed az Armint sétalni” 
Ez annyira teccet, es igen jot röhögtünk reggel korán, mondtam is a Gergönek, mennyire masképp indul igy egy nap, hogy röhögünk, mintha duzzogva egymast kostolgatnánk.
Atadtam neki Armint, öltöztem es már szaladtam is lefelé az Angievel setalni. Megmondom öszinten, a mi kis reggeli, álmos, kotyagos sétáink az Angikével nagyon hiányoztak, mert szerettem vele kovalyogni, még reggel is, nekem soha nem volt ez teher, hogy le kell mennem vele reggel- este stb. Jol esett vele ujra sétalni, mint minden reggel ahogy mi szoktunk, nézett vissza rám mindig, es lattam rajta, hogy ö is jol erzi magat. De miota Arminnal itthon vagyunk, ezek a reggeli setak nekünk elmaradtak, a Gergö az aki viszi minden reggel hösiesen, ezzel is leakasztva rolam egy terhet, es ugye nekem most mas teendöim vannak reggel.
Did you enjoy this post? Why not leave a comment below and continue the conversation, or subscribe to my feed and get articles like this delivered automatically to your feed reader.
Aranyosak vagytok!
Maradjatok ilyenek!
Zsuzsának és nekem, a boldogságot a sok közös röhögés adta. Nem kell mindig a görcsökkel foglalkozni, ez a nagy titok.
Puszika
Jóska