Első nap apaként
Ezt a bejegyzést utólag írom be, mert aznap nem tudtam volna talán semmi érdemlegeset kreálni, viszont nem szabad hogy kimaradjon a történetből.
Ma már tényleg elmondhatom apa lettem, nem olyan “pót-apa”, vagy “mostoha fater”, hanem igazi. Hulla fáradt vagyok, éhes is mert vasárnap nem ettem szinte semmit. Reggel jöttek a jókívánságok, legalább ötször meséltem el az egész kalandot. Aztán megindult a nap, szokás szerint boldogított ügyfél, feladat, tehát nem unatkoztam.
Délben már készültem is Tündihez a kórházba, szerencsémre csak én látogattam akkor. Lehetőségem volt átbeszélni vele, hogyan szerzem be azokat a fontos dolgokat, amiket a korai szülés miatt még nem vettünk meg. Felírtam magamnak, hogy mit kell tennem, előkészítenem mire ők hazajöhetnek.
Délutánig az idő hamar eltellt, és már repültem is Tündihez, csak előtte fel akartam hívni, hogy indulok, mert a kórház azon részlegében ötig van látogatás, tehát az előtérben szabad csak találkozni, az osztályra nem mehetek be. Tündi nem vette fel a telefont, és tudtam Viki járt utoljára nála, ezért őt hívtam. A történethez hozzátartozik, egy hallgatólagos megállapodás szerint én viszem a kutyát reggel sétálni, Viki estefele. Mikor Viki felvette a telefont, egyből monda, hogy nincs már a kórházban, hanem egy barátnőjénél a kollégiumban, és ugye én sietek haza, mert nem megy haza kutyát sétáltatni, csak 7 körül tud elindulni gyalog. Ez máris borította a programot, mert nem tudtam Tündinél elidőzni, és a bevásárlást is a kutyázás utánra kellett áttenni. A kórházban Tündi természetesen nem tudott erről a kalózakcióról, én meg eléggé idegesen nem nagyon tudtam rá figyelni. Hamar haza is mentem, szegény Angie majd össze pisilta már magát. Levittem, és egyben összevontam a bevásárlások egy részét a kutyasétáltatással. Miután felvittem a kutyát már majdnem negyed nyolc volt, így kiírtam Vikinek, mosogasson el, mert kelleni fognak edények az esti lasagne készítéshez, majd elmentem egy másik boltba. Visszaértemkor a cetli még az asztalon hevert, Viki sehol. Elmosogattam, és nekiálltam egyedül a lasagne készítésének, amit vasárnap megbeszéltünk, hogy együtt készítünk. Forrt az agyam, de meg lehetett volna békíteni egy “Segíthetek valamit?” kérdéssel. Viki nagyjából fél kilencre ért haza, és nem sok kommunikáció után bevette magát a fürdőbe, majd bevonult a szobájába és TV-zni kezdett. Én befejeztem a lasange-t, majd jól be is vacsoráztam belőle. Az asztalra írtam egy rövid levelet, mivel ráadásul 2 nap alatt 2 doboz cigit vetetett (azt gondoltam, hogy átvág és neki a heti cigi a legfontosabb, ez később kiderült nem így volt) kiírtam hogy ez már sok, és elraktam a cigiket a konyhaasztalról.
Sajnos nekem az első nap apaként úgy kezdődött, hogy óriásit csalódtam a nevelt lányomban, mert felelőtlenül, egoistaként viselkedett. Újra igazolta, hogy ő csak akkor “elég idős” ha bulizni kell és sokáig kimaradni, azonban ha felelősséget kell vállalni, és talpraesetten kell cselekedni akkor inkább marad a “kiskorú” megnevezésnél.
Did you enjoy this post? Why not leave a comment below and continue the conversation, or subscribe to my feed and get articles like this delivered automatically to your feed reader.
Comments
Még nincsenek hozzászólások.
Vélemény, hozzászólás?