Az asztalunk a lelátó előtt volt így egyik oldalon a moziszékek voltak a miénk, de ettől függetlenül az asztalok között alig lehetett átjutni.

A kezdeti szokásos bevonulás már egy kicsit fel lett frissítve, Tiesto által feldolgozott komolyzenei művek eredetijeit hallgathattuk. A Himnusz és a kötelező beszédek után  azonban eléggé lomhán ment a szalagtűzés mert minden osztály tanulói egyesével be lettek jelentve, és kapták meg a szalagjukat, majd a tanárok és iskolavezetők. Majdnem 2 órába tellett, és a Szózattal végződött. A végzősök kivonultak, és 3-4 szám erejéig belekezdett a Galaxy. Itt kezdődik a mi történetünk érdekes része. Ármin már elkezdte érdekelni a táncparkett, és a fényes körök amik körbe cikáztak. Majd amikor 2 kislány elkezdett futkosni táncolni ő is már bátrabb lett, és táncikálni kezdett. Ezt észrevette a kisebbik lány, és kézen fogva Ármint  körbe húzta és táncikált vele. Ettől kicsit megszeppent kicsi fiunk, főleg akkor amikor a fotózás miatt a földre rántotta.

Ezután kezdődött az osztályok műsorszámainak bemutatója. Márióék a második fellépő csoport voltak, és osztatlan sikert aratott mind a táncos, a UV fényben bemutatott speciális számuk.

Amikor végre az összes műsor lement elkezdődött a tényleges buli. Ármint folyamatosan vonzotta a táncparkett, annyira hogy egész este zárásig (22:00) táncolt. Nem velünk, valamiért nem akart. Viszont mindenki felfigyelt a kisfiúra, és a lányok kedvence lett pillanatok alatt. A tanárok, pincérek is el voltak ájulva.

A tombola szünetet kivéve folyamatosan volt kivel táncolnia, és az utolsó 2 szám volt amikor már a karjainkban bóbiskolva várta a buli végét, de nem akart hazamenni csak amikor már vége lett a zenének.

Mire hazaértünk olyan fáradt volt, hogy vacsora kimaradt (hajnali 3kor pótolta korgó gyomorral) és szinte abban a ruhában aludt el amiben volt (mert lehetetlen volt átöltöztetni) Reggel azonban frissen és nagyon jó kedvvel ébredt, és egész nap jól érezte magát. Kedden pedig a bölcsődei farsang még feltette a pontot a jó hétvégére.

Képek hamarosan.

A mikulás én voltam. És bár tartottam a feladattól, kellemesen csalódtam, és nagyon örömteli élmény volt számomra is. A gondozónők szerint ügyes voltam, rögtönzött szövegbe szerintem belebonyolódtam és felsültem, de nem volt észrevehető, és ők is meg voltak lepődve, hogy a gyerekek milyen fegyelmezetten nyugodtan viselkedtek, és nem ijedtek meg a mikulástól

Mindenkinek boldog Karácsonyt!

Pénteken egyedül vittem Ármint bölcsibe, kicsit stresszeltem, de nem az első eset volt, hogy egyedül viszem, és érdekes módon most is nagyon jól viselkedett, és vidám volt.

A képek közben elkészültek, és a galériában meg is tudjátok nézni őket.

http://blog.gnanet.net/2009/05/22/szavazz-ram/

A szavazás sikerült, bár nem jutottunk a nyerő 10 közé (amit nem csodálok, mert hadsereget, technikát felsorakoztató, minden áron nyerni akaró szülőkkel nem volt kedvem versengeni), de a tisztes 80. helyezést elértük így is.

Tehát köszönet mindenkinek aki szavazott, és Zoolnak a támogató óránkénti egy autómata szavazatért.

http://www.nyugat.hu/tartalom/cikk/baleset_szendvics_zebranal

Aztán ha valaki tudja hogyan intézzem az osztrák biztosítójával az esetet (amit természetesen nem ismert el), hogy legalább a kárszakértőt mihamarabb
lerendezhessem, akkor várom a segítő javaslatokat privátban.

De legalább készült szárfotó a kaszkadőr Árminról:

http://www.nyugat.hu/tartalom/kep/100763?rand=60264

Hozzáteszem senki sem sérült meg, tehát nem kell pánikolni!!!

2008 naplója már a születéssel kezdődött. És ezután már a legtöbb bejegyzés az új jövevény körül forgott. Január végén a legnagyobb téma az volt, hogyan növekszik a picúr. Februárban az újra beindult naplózási kényszer miatt én is elkezdtem cikkeket írni, technikai témát, általánost. Márciusban megvolt az első nyugodt éjszakánk, Ármin már csak egyszer ébredt fel, elhatároztuk, hogy kifestjük a neki szánt szobát, de előtte még megtettük vele az első nagyobb utat Sopronba. Ármin 10 hetesen megkapta a saját szobáját. A blog 1 éve évfordulóján pedig látogatóban volt a nagymamám. Én eljutottam életem első olyan konferenciájára amit nagyon élveztem, főleg az angol előadót az elején. Májusban a szülés óta először eljutottunk egy buliba. Tündi barnára festette a haját. Ármin pedig babaúszáson járt. Május végén egy malőr miatt a napló videó és képtartalma elveszett, és a kinézetét is lecseréltem. Júniusban együtt nyaraltunk a nagyszüleimnél. Angie kutyusunk pedig 7 éves lett. A hétvégi babaúszásokról kerülnek fel sorra a videók. Júliusban a cégemtől kaptam egy új netbookot, köszi Roli, (ezt a cikket is azon írom). Árminka életében először strandolt. Augusztusban eléggé elmaradtunk a naplóírással, ezt a rokonok is sérelmezték már. Sajnos szeptemberre is csak egy bejegyzés jutott, de Ármin már 5 foggal és majd 10 kilóval dicsekedhetett. Októberben Ármint elkapta az első komolyabb nátha, Tündi pedig elkezdte újratölteni a galériát. Novemberben megint kimaradt a napló, decemberben megjött a télapó. Karácsonyoztunk, nagy vendégjárás volt nálunk, meglátogattuk a nagyszüleimet.

És eljött 2009. Elseje nekem nem jól kezdődött, másnaposan szervereket szerelni nem jó. Ezzel egy nehéz időszak vette kezdetét… De ami pozitív Ármin 1 éves lett, én pedig elértem a 30-at. Februárban megvolt Viki szalagavatója. Március hónap hozta el az első családi beteg állapotot, mindenki 39 fokos lázzal szenvedett, én tartottam magam, mert valakinek a gyógyszerért is kellett mennie. Ármin megtette az első lépéseit, erről videó is készült. Ebben a hónapban Ármint bemutattuk más babáknak is, majd a hónap végén Ármin elindult. Nekem a munkában egy hosszas stresszidőszak lezárult, hogy helyet adjon más stressznek És elérkeztünk Áprilishoz. Nagymamámnak videóüzenettel kívántunk boldog születésnapot. Sétáltunk a Fő téren, és húsvétoltunk Pécsett.

Röviden ennyi történt 2 év alatt. Vagyis nem csak ennyi, de hát minek újra leírni. Olvasson mindenki utána!